Szitokman
Szitkozódó fickó a fészbukon. Egy a sok közül. A kommunikáció korának mutánsa: szitokman. Számomra ismeretlen pasas – ismerősöm ismerősének az ismerőse –, de mivel az én posztomat kommentelte, visszaírtam neki. A f…szopó, g..ci politikusokat szidta, élen a miniszterelnökkel, aki egy diktátor, ellenvetés nincs, bírálni tilos. Az eredeti bejegyzés egészen másról szólt, de úgy tűnik, neki mindenről ez jut eszébe. Megkérdeztem: szereti-e az anyanyelvét? S ha igen, akkor miért rongálja? Mert nekem nem tisztem védeni a hatalomgyakorlókat, nem azért fizetnek, de a nyelvhasználat a szívügyem. Egy jó szókincsű ember elegánsan, trágárkodás nélkül is el tud valakit küldeni a búsba úgy, hogy az illető alig várja, hogy indulhasson.
Továbbá: bátorkodtam az iránt is érdeklődni, hogy otthon is így beszél-e a családtagjaival. Jött a válasz: igen, otthon is. És természetesen én is felkerültem a f…szopók listájára. Ezt követően arra kérdeztem rá, hogy aki nem tűri a kritikát – jelen esetben a nyelvhasználatát illetően ‒, az nem tekinthető-e diktátornak? Mert, mintha korábban valami ilyesmit emlegetett volna… Javasoltam neki, hogy azért legyen óvatos! Ha elmegy a gyerekei karácsonyi programjára az iskolába, nehogy megkérdezze valamelyik pedagógust, hogy ki a f…sz állította össze ezt a g…ci műsort, ezeknek a balf…sz költőknek a f…szopó verseivel?
Mert az lehet, hogy egy picikét rontaná az ünnepi hangulatot…
Kezdőlap 